A
Brasserie du Marche Belgium egyik legrégebbi sörfőzdéje. Eredete 1456 - ig nyúlik vissza. A kiérdemesült intézmény azonban mégsem erről lett híres, hiszen hasonló kifőzde akad még egy - két kalappal a világ ezen sarkában, hanem arról a seritalról, amely állítólag,erőt és bátorságot adott Wellington (ő nem a róla elnevezett gumicsizma, hanem a
Vasherceg becenéven szaladgáló angol hadvezér) Boney ellen ténykedő szövetséges csapatainak a nevezetes Waterloo - i csatában! Hogy ebből mi igaz és mi nem, azt nem tudom! Egy tény, nem mai szokás harcikedv fokozóként a taktikai alkoholfogyasztás katonai berkekben. A becsületes belgák azt tartják róla, csupa vitamin, még a napi vízszükségletet is pótolja! Nos annyit nem ittam, hogy ezt ellenőrizzem, így hát lelkük rajta.
De térjünk a nedűre! A Waterloo cégér alatt létező italocska két változatban fogyasztható. Egy világos, 7,5 fokos kivitelben és egy erősebb 8,5 fokos dupla - sötét változatban. Mindkettő két fajta kiszerelésben szerezhető be, 33 cl - es, illetve 75 cl - es üvegcsékben. Én, hosszas meditálás, tanakodás és jelentőségteljes hümmögés után a szőkére kacsintottam.
Az üveg, köpcös kis jószág, vidáman somolygott le rám a polcról, akár a jámbor Heribáld. A címke stílusos, Lady Elizabeth Butler ismert festményéről kiragadott pillanatot ábrázolja, a Royal Scots Greys dragonyosezred rohamával. A vágtázó skótok bal oldalán a
Quite a strong beer felirat díszeleg, mintha a feltüntetett alkoholfok nem volna elég intő jel önmagában a gyanútlan fogyasztónak. No de elég a műértésből, le a jellegtelen kupakkal s nyakára az anyagnak! A pohárban felhős aranyszínben terül el a sör, a széleken egy gyorsan fogyó habkoronát hagyva maga után. Illata kellemes, árpamalátát idéz. Első kortyantásra csípős, pezsgő érzés tölti be a szánkat. Ezt egy gyümölcsös utóíz kísér (ne kérdezzétek, hogy milyen, mert nem tudtam beazonosítani; tény az, hogy valami üde dolog volt benne, enyhén kesernyés. Az ízek játékát a kortyolgatás előrehaladtával a lassan beálló jóleső ellazulás váltja fel. No ezen a ponton dönti el az ember, hogy megiszik - e még egyet,s ezzel hatalmas lyukat vág, nem a kádba, hanem a büdzsébe, vagy megmarad a műélvezet maradandó emlékével. Én az utóbbit választottam, anyagi és egyéb családi okokból. Döntsétek el ti, hogy mit tesztek, egy a lényeg, terhesen vagy bicskázáshoz ne fogyasszátok, vezetés közben még annyira sem, s ha lehet nyolc fokra hűtsétek be a nedűt, mert úgy a jó! Az üveget a kukába, hacsak nem öl a gyűjtőszenvedély s vigyázat, csalóka!
