Nagyhét

Vallásról, hitről beszélni bonyolult és nagy felelősségtudatot igényel, különösen most Nagyhétben! Itt az utolsó alkalom, hogy felkészűljünk arra, hogy mi is feltámadjunk Vele együtt az Életre.
Az én okoskodásaim helyett:






Miserere mei, Deus secundum
misericordiam tuam;
et secundum multitudinem
miserationum tuarum
dele iniquitatem meam.
Amplius lava me
ab inequitate mea,
et a peccato mea munda me.
Quoniam iniquitatem meam
ego cognosco, et peccatum
contra me est semper.
Tibi, tibi soli peccavi
et malum coram te feci,
ut iustus inveniaris
in sententia tua
et aequus in iudicio tuo.
Ecce enim in iniquitate
generatus sum, et in peccato
concepit me mater mea.
Ecce enim veritatem in corde
dilexisti et in occulto
sapientiam manifestasti mihi.
Asperges me hyssopo,
et mundabor; lavabis me,
et super nivem dealbabor.
Audire me facies
gaudium et laetitiam,
et exsultabunt ossa,
quae contrivisti.
Averte faciem tuam
e peccatismeis et omnes
iniquitates meas dele.
Cor mundum crea in me,
Deus, et spiritum firmum
innova in visceribus meis.
Ne proicias me
a facie tua
et spiritum sanctum tuum
ne auferas me.
Redde mihi laetitiam
salutaris tui et spiritu
promtissimo confirma me.
Docebo iniquos vias tuas,
et impii
ad te convertuntur.
Libera me de sanguinibus,
Deus, Deus meae,
et exultabit lingua mea
iustitiam tuam.
Domine, labia mea aperies,
et os meum
annuntiabit laudem tuam.
Non enim sacrificio
delectaris,
holocaustum, si oferam, non placebit.
Sacrificium Deo
spiritus contribolatus,
cor contritum et humiliatum,
Deus non despicies.
Benigne fac Domine,
in bona voluntate tua Sion,
ut aedificentur
muri Ierusalem.
Tunc acceptabis
sacrificum iustitiae,
oblationes et holocausta;
tunc imponent
super altare tuum
vitulos.
Gloria Patri...

51 ( 50 ) Zsoltár

Miért latin? Mert ez az Egyház nyelve, az egyetemesség szimboluma. Aki szereti a szép, veretes magyar nyelvet annak ajánlom Sík Sándor fordítását, aki meg a modernebb, gördülékenyebb nyelvezet híve, az bátran forgassa a Biblia 2009 A.D. kiadását a Szent István Társulat gondozásában.

Áldott Húsvétot mindenkinek!

http://www.youtube.com/watch?v=8C4xmB1QWYk

Csend, éjszaka és egyebek

Nemtudom más hogy van vele, de én félek az éjszakától. No nem a sötéttől, vagy lehet, hogy attól is, mert mindig fütyörészek ha sötét helyeken járok, hanem a csendtől ami rámszakad. Félelmetes!Nem tudok mit kezdeni vele! Az agyam olyan, mint egy hatsávos autópálya. Zúgnak a gondolatok, örvénylenek, cikáznak. Mindenféle, jó és rossz vegyesen. A csórénős korszakot már rég túléltem úgyhogy vagy politizálok ilyenkor, vagy olyan dolgokat mondok el bizonyos embereknek amelyeket soha nem mondhatnék el, mert nem tudhatják és mert az az én belső fórumomhoz tartozik. Nem, nem leszólom őket, vagy esetleg kritizálom, azt megteszem személyesen, mert ilyen fajta vagyok, őszinte, néha már sértő helyenként. Olyan dolgokat mondok nekik amiket ők nem hallgatnának meg vagy megijesztené őket, pedig tiszta és őszinte minden csak erős és korai bizonyos esetekben. Remélem érthető miről is beszélek? Igen tudom, kerülgetem a forró kását, de néha muszáj. Utálom, de muszáj! Nem lehet mindent egy, nyeregbe utánammal elintézni, habár úgy a szép, de úgy szép és gyors a vég is. No, de csend volt a téma ugy-e? Igen. Néha lefekvés után még jó óráig is elhallgatom a rádiót, ezt-azt csak ne maradjak magamban. Kikapcsolom a rádiót és úgy érzem magamat, mintha kiálltam volna a hatsávos kellős közepére. Lovag a küzdőketrecben.
Éjszaka mindent sötéten látok, félek még a legegyszerűbb feladatoktól is, hál' Istennek ez reggelre elmúlik, de olyan sok van reggelig, vagy amíg elalszom. No de itt van a bibi! Ez az idő amit ostoba meneküléssel töltök mennyire jó volna például elmélkedésre!
Próbáltam már Vele beszélgetni. Beszélgetni? Hát elmondani egyet s mást s tanácsot kérni s néha működött. Ne értsenek félre, nem hallok hangokat, nem vagyok Jean d'Arc! Azt mondta a gyóntatóm is hogy elmélkedjek, de olyan nehéz főleg nekem! Az agyam még fáradtan is csak úgy ontja az ötleteket, s valamennyi csak egy villanás, soha nem mélyebb elemzés. Ha rágódni akarok a dolgon akkor szinte el kell kapnom röptében. Gondolatvadászat. Jó sport és még a lábad sem fáj a rohangálástól!
No mindegy mára ennyi bőven elég! Tessék fegyelmezetten összegezni és leszűrni a tanúlságot! Jól van. Coldplayel legyen szólva, szembe kell fordulni a hajtókkal TO SEE THE FEAR IN THE ENEMIES EYES! FORTIS FORTUNA ADIUVAT!
Péesz helyett: Fáradt vagyok, megyek álmodni, mert valaki azt mondta nekem, még szép, hogy vannak álmaim!

Kelet, mert attól vagy valaki, hogy becsülöd azt ami vagy

Meséltem már nektek arról, hogy mennyire vonz a Kelet? Valószínű igen, mert miről nem járt már a szám elmúlt 23 évem alatt?! A beszédet ugyanis elég korán kezdtem, tíz hónapos zsenge újszülött koromban! No mindegy most nem ez a téma! Fegyelem és figyelem s vissza az alapötlethez!
Elmúlt a Tél lassan és nagy cirkusszal, de senki nem adja ingyen a bőrét ugy-e? Ragyog a nap és a levegőben lehet érezni azt amit én végtelen bölcsességemben( kuncog ) életszagnak hívok. Valami különleges keveréke a sarjadó fűnek és a téli gémberedettségből ébredő, nyújtozkodó Földanyának. Friss és üde, olyan, mint egy igazi energiaital! Urunkbátyánkról a Napról is illendő itt szólni, hisz ő a nagy májer az egészben, visszatérvén ugyanis háromhónapos tanulmányútjáról a másik féltekén ismét ránk mosolyog ügyes, kicsi székelyeire. Március 15-én nem mosolygott sokat,látta ő is, hogy nem érdemes aznap, túl sok volt a sötétség, fejekben és lelkekben egyaránt. A Nap, no ez az ami tulajdonképpen írásra ösztönzött most. A fény amely más minden égtájon. Északon hideg,vacogos, délen kövér és meleg, nyugaton szeles és a szellem ragyogásával ékes, de keleten a legcsodálatosabb, végtelen és szabad. Rásüt a derékig érő fűre a hatalmas hegyekre és a büszke fenyőkre. Olyan világot éltet ahol az ember még mindig féli a természetet, olyan országok vannak ahol még mindig több a ló, mint az ember és ahol együtt élnek az ősök az utódokkal. Ősi városok romjai fűrdőznek a déli napfényben, méla tevék baktatnak ugyanazon az úton ahol évezredekkel előttük is ugyanúgy zajlott az élet, mint most. Tea, selyem, tömjén és ezernyi más kincse a mesés Keletnek így ringott teveháton a városaiba húzodott Nyugat felé, mely mindent felfalt és megemésztett amit megkívánt.
Ez a Kelet vad volt és kemény, de aki elég erősenk bizonyult azóta, hogy pólyás gyermek korában először felült lova hátára az nem tudott többé betelni vele. Ez a fény formálta és nevelte népek egész seregét féktelen szabadságvágyal lelkükben és tűzzel a szemükben melyet vágottra rajzolt a Teremtő, hogy védje őket a Ragyogástól, az Ő ragyogásától. Bölcsek és vadak, jóságosak és kegyetlenek egyszerre. Olyanok, mint az Élet.
És mi magyarok? Mi vajon mit érzünk amikor oda, Keletre tekintünk? Látjuk-e még a ragyogást, az Ő arcát vagy már mi is csak a városainkkal és vadonatúj autónkkal törődünk. Én ha a messzi Csíkországba, nagyszüleim faluja fölötti dombra megyek, leülök a fűre és Arrafelé fordulok és látom azt a Fényt mely hív és csalogat Haza, túl a Kárpátokon, túl a nagy folyón, túl a Krímen, a Ruszon az Urálhoz és azon is túl. Ilyenkor vágtázok a széllel mely, mint hű társam üvölti fülembe, Rajta, rajta, ahogy üvöltötte talán hajdanán két másik vadászanak. Látom megcsillanni a Fényt sokezer kopja hegyén, páncél pikkelyén, ló zabláján a nagy Körvadászat élvezőinek sisakján. Dübörög a föld, nyög belé ahogy megindul a sereg mely tör zúz, tipor és felkúszik a vers kakas a házakra, majd eltűnik a Fényben úgy ahogyan jött. Az Apokalipszis Lovasai megmutatták tudományukat, de a Vég, még nincs itt, még nem kell elszámolni bűneinkel. Aludj csak tovább! És hunyorog félve a keleti fényre a tudós Nyugat, mert onnan jön a Végítélet, a lelkiismeret szava. Mit tettél a Földanyával polgár? Kérdi majd a Fehér Lovas, a Király és akkor nagy lesz az elszámolás.
De az álomnak vége s, mint kimerűlt sámán rogyok össze a lemenő napban, miután láttam Tengri dícsőségét. Szívem elszorúl és csendben elballagok hazafelé és arra gondolok, óh bárcsak minden magyar tudná micsoda kincs van lelkében, melyel megválthatná a Nyugat bűneit, hogy bár egy igaz találtassék, ha jön a Király.
Ezért szeretem Keletet, nem Kínát, Japánt, hanem a belátható végtelent, Ukrajnától, a Nagy Óceánig.

Tavaszváró lovag módra

BALLADA MÁJUS ELSŐ NAPJÁRÓL

Sokáig szunnyadtál, szivem,
gyötört a bú, a fájdalom,
most ébredj, indulunk, hiszen
erdőben járni jó nagyon -
ím, újra itt az alkalom.
Tisztások bűvös rejtekén
madár zajong az ágakon
tavasszal, május elsején.

Lám, ünnepel a Szerelem
istene is e szép napon,
hívei kedvére teszen,
csodás, mit ád, a jutalom.
És mindent zöld pompába von,
virágra, rétre dől a fény,
határunk megszépül nagyon
tavasszal, május elsején.

Szorongás fojtogat, szivem,
szünetlen szenvedsz, jól tudom,
hisz távol tőled kedvesem,
kinek hiánya bánt nagyon,
ki tudja, mikor láthatom?
Most más vigaszra nincs remény:
erdőben vár a nyugalom
tavasszal, május elsején.

Szép hölgy, egyetlen angyalom,
majd száz napig sorolhatom
mindazt, amit kiállok én,
előtör minden bánatom
tavasszal, május elsején.

Charles, duc d'Orleans

Itt a zene! Kis spanyol hangulat.

Bevezetés, mert így illik ( s mitagadás szép szokás )

Kecses tavasz, megmutatod,
milyen jól érted dolgodat,
csak nyűg a tél, a gondja sok,
míg te a föld öröme vagy.
Tart tőled a leggonoszabb
évszak, amelynek vársz nyomában,
s előled rögtön elszalad,
mikor megérkezel vidáman.

Charles, duc D'Orleans

Mottó: Mert ébred a Tavasz lelkünkben!


"Újjabb blog a világhálón! Ez kellett nekünk, hogy megoldja problémáinkat, kivezessen az állságból s visszaadja a regényt!" Így kommentálta a világsajtó őexcellencájának azon új időtöltési formájának megjelenését melyet mindközönségesen blognak hívnak. Ó micsoda nyomás nehezedik rám most ebben a pillanatban hiszen ilyenkor illendő dolog, hogy az ki írasra adja fejét, a belépőjében legalább nagyokat és okosakat írjon. Hát ki kell, hogy ábrándítsalak nyájas olvasó! Nem fogok ugyanis sem szépeket sem okosakat mondani, csupán magamat fogom bemutatni s azt, hogy mi vezényelt ezen blog megnyitására.
Ladó Árpád-Gellért a név mely lassacskán huszonhárom éve mindig megelőz engem nagy feltűnést keltve, ugyanis történt már meg nemegyszer, hogy én még nem is ismertem az előttem illegő-billegő egyént, ő máris nevemen szóllított nem kis meglepetést és májzsírosodásnövekedést okozva bennem. Gyermekkorom átlagos és szép volt, az újévi Bécsi filharmónikusok és a vasárnapi nótaszó jutva hirtelenjébe eszembe róla. Sokat nyüzsögtem. A háborúsdi és a feltünősködés egész korán szenvedélyemmé vált. Alexandrosz irult-pirult haló poraiban mikor látta miként hódítom meg nagyszüleim faluját utcáról-utcára. A baj csak az volt, hogy senki nem akart úgy viselkedni ahogy az rendes leigázott egyénekhez illik. Tollas kalap és egy méretes fakard jelezte bőszen, hogy gazdájuk egy rossz helyre és időpontba született egyéniség. Mivel már Napoleon aljas módon elhalászta tőlem a világ legnagyobb hadvezérének címét ezért kénytelen voltam a suliban új babérok után nézni! Ezt a történelem nemes matériájában találtam meg. Aratgattam győzelmeimet csapatban és magánban egyaránt s lassan elhittem, hogy legyőzhetetlen vagyok és enyém a világ, koronákról és miniszteri székekről álmodtam és minden szép volt és jó ( vagy mégsem? ). De akkor az Úr megelégelte féktelen gőgömet és rámbocsájtotta a vakság felhőjét s elküldött jogot tanulni. No ez minden volt csak nem tanulás! Az amerikai tengerészgyalogos kiképzéshez tudom hasonlítani az érzést, amikor semmivé válik lassan a világ amelyben hittél, a személyiséged óriási robbajjal darabokra törik és minden nyavalyád százszoros erővel tör rád. Kapkodsz fűhöz-fához és annyira félsz, hogy sem élni sem meghalni nem tudsz. És aztán eljött a Megváltás. Lassan a romokon új élet ébredt, felálltam, körülnéztem és elborzadtam, mennyi kacatot halmoztam fel az évek során, gőg, irígység, túlzott ambíció, mindent maga alá gyűrő egoizmus, Énkultusz. De a hamuban ott volt valami ami mindig is velem volt, a Remény, a Hit a jóban. Ott pislákoltak, magamhoz vettem őket és mostmár újra harcrakészen állok, lobog a zászlóm, fényes a páncél és erős az akarat. Non nobis Domine! Látom az utat amely nem a hírnév hanem az Élet fele vezet, afelé az igazi kispolgári családiházas, sokgyermekes, kerek Élet fele! Vannak újra céljaim, hitem reményem, és hódolok a szépségnek fűben, kőben, nőben. Olyan dolgokra figyelek amelyek eddig csak jól elvoltak valahol mélyen, szeretek verseket olvasni, zongoramuzsikát hallgatni és figyelem a lélek hangjait. Lassan a szentmise sem formalitás hanem találkozás azzal Aki a tenyerén hordozott eddig is. És hálás vagyok azért, hogy reggel felkel a Nap és én is vele, találkozom a barátaimmal és ők velem vannak. Egy kicsi, de hű társaság!
Miért ez a blog? Nem is tudom. Már régen bíztattak, hogy írjam le azt amit gondolok a Világról, Életről, a kis magyar Globusról. Most aztán láttam, hogy több kollégámnak is van s azt mondtam magamnak legyen neked is, ha ők meg merik osztani gondolataikat a világgal te miért ne tehetnéd?! Te is gondolkodsz és érzel, vannak dolgok amik tetszenek és vannak amik zavarnak, miért ne mondhatnád el. Hátha elültetsz egy magot mely virágot hajt és felnő?! Hát akkor elkezdem ezt a munkát úgy ahogy Haydn, In Nomine Domini!
Fogtok itt találni verset, zenét, viharos tengert és békés öblöt, de legfőképp jó szándékot!

előre is megköszönve a figyelmedet nyájas olvasó a te hű szolgád,

Árpád-Gellért de genere Ladó, de Tsík Zépvíz et Villa Sancti Pauli, pauperus nobilis hungarus