Bevezetés, mert így illik ( s mitagadás szép szokás )

Kecses tavasz, megmutatod,
milyen jól érted dolgodat,
csak nyűg a tél, a gondja sok,
míg te a föld öröme vagy.
Tart tőled a leggonoszabb
évszak, amelynek vársz nyomában,
s előled rögtön elszalad,
mikor megérkezel vidáman.

Charles, duc D'Orleans

Mottó: Mert ébred a Tavasz lelkünkben!


"Újjabb blog a világhálón! Ez kellett nekünk, hogy megoldja problémáinkat, kivezessen az állságból s visszaadja a regényt!" Így kommentálta a világsajtó őexcellencájának azon új időtöltési formájának megjelenését melyet mindközönségesen blognak hívnak. Ó micsoda nyomás nehezedik rám most ebben a pillanatban hiszen ilyenkor illendő dolog, hogy az ki írasra adja fejét, a belépőjében legalább nagyokat és okosakat írjon. Hát ki kell, hogy ábrándítsalak nyájas olvasó! Nem fogok ugyanis sem szépeket sem okosakat mondani, csupán magamat fogom bemutatni s azt, hogy mi vezényelt ezen blog megnyitására.
Ladó Árpád-Gellért a név mely lassacskán huszonhárom éve mindig megelőz engem nagy feltűnést keltve, ugyanis történt már meg nemegyszer, hogy én még nem is ismertem az előttem illegő-billegő egyént, ő máris nevemen szóllított nem kis meglepetést és májzsírosodásnövekedést okozva bennem. Gyermekkorom átlagos és szép volt, az újévi Bécsi filharmónikusok és a vasárnapi nótaszó jutva hirtelenjébe eszembe róla. Sokat nyüzsögtem. A háborúsdi és a feltünősködés egész korán szenvedélyemmé vált. Alexandrosz irult-pirult haló poraiban mikor látta miként hódítom meg nagyszüleim faluját utcáról-utcára. A baj csak az volt, hogy senki nem akart úgy viselkedni ahogy az rendes leigázott egyénekhez illik. Tollas kalap és egy méretes fakard jelezte bőszen, hogy gazdájuk egy rossz helyre és időpontba született egyéniség. Mivel már Napoleon aljas módon elhalászta tőlem a világ legnagyobb hadvezérének címét ezért kénytelen voltam a suliban új babérok után nézni! Ezt a történelem nemes matériájában találtam meg. Aratgattam győzelmeimet csapatban és magánban egyaránt s lassan elhittem, hogy legyőzhetetlen vagyok és enyém a világ, koronákról és miniszteri székekről álmodtam és minden szép volt és jó ( vagy mégsem? ). De akkor az Úr megelégelte féktelen gőgömet és rámbocsájtotta a vakság felhőjét s elküldött jogot tanulni. No ez minden volt csak nem tanulás! Az amerikai tengerészgyalogos kiképzéshez tudom hasonlítani az érzést, amikor semmivé válik lassan a világ amelyben hittél, a személyiséged óriási robbajjal darabokra törik és minden nyavalyád százszoros erővel tör rád. Kapkodsz fűhöz-fához és annyira félsz, hogy sem élni sem meghalni nem tudsz. És aztán eljött a Megváltás. Lassan a romokon új élet ébredt, felálltam, körülnéztem és elborzadtam, mennyi kacatot halmoztam fel az évek során, gőg, irígység, túlzott ambíció, mindent maga alá gyűrő egoizmus, Énkultusz. De a hamuban ott volt valami ami mindig is velem volt, a Remény, a Hit a jóban. Ott pislákoltak, magamhoz vettem őket és mostmár újra harcrakészen állok, lobog a zászlóm, fényes a páncél és erős az akarat. Non nobis Domine! Látom az utat amely nem a hírnév hanem az Élet fele vezet, afelé az igazi kispolgári családiházas, sokgyermekes, kerek Élet fele! Vannak újra céljaim, hitem reményem, és hódolok a szépségnek fűben, kőben, nőben. Olyan dolgokra figyelek amelyek eddig csak jól elvoltak valahol mélyen, szeretek verseket olvasni, zongoramuzsikát hallgatni és figyelem a lélek hangjait. Lassan a szentmise sem formalitás hanem találkozás azzal Aki a tenyerén hordozott eddig is. És hálás vagyok azért, hogy reggel felkel a Nap és én is vele, találkozom a barátaimmal és ők velem vannak. Egy kicsi, de hű társaság!
Miért ez a blog? Nem is tudom. Már régen bíztattak, hogy írjam le azt amit gondolok a Világról, Életről, a kis magyar Globusról. Most aztán láttam, hogy több kollégámnak is van s azt mondtam magamnak legyen neked is, ha ők meg merik osztani gondolataikat a világgal te miért ne tehetnéd?! Te is gondolkodsz és érzel, vannak dolgok amik tetszenek és vannak amik zavarnak, miért ne mondhatnád el. Hátha elültetsz egy magot mely virágot hajt és felnő?! Hát akkor elkezdem ezt a munkát úgy ahogy Haydn, In Nomine Domini!
Fogtok itt találni verset, zenét, viharos tengert és békés öblöt, de legfőképp jó szándékot!

előre is megköszönve a figyelmedet nyájas olvasó a te hű szolgád,

Árpád-Gellért de genere Ladó, de Tsík Zépvíz et Villa Sancti Pauli, pauperus nobilis hungarus